Másodjára mondott le az RKSK elnöke

Papp József (sokan ismerhetik a nevét a Papp Hús hentesbolt révén), aki korábban is vezette már a kerületi RKSK sportklubot, ismét lemondott és távozott az egyesület éléről. A mai napon (2020.03.11.), a facebookon egy poszt közreadásával hozta ezt nyilvánosságra.

A teljes nyilatkozat a cikk végén olvasható vagy az előtte lévő linken a facebbok-ra átkapcsolva. Néhány mondatot kiemelünk belőle, hogy röviden érzékelhető legyen a lemondás indoka.

Papp József az elmúlt év őszén került vissza a sportklub élére, amit már régebben több éven keresztül irányított.

“A pálya szélén azt is beszélik, hogy a korábbi, úgynevezett „szponzorok” többször is meg akarták akadályozni, hogy visszatérjek a klubhoz, mert akkor folytatódhatott volna olyan források ideterelése, amelyből sokan – akár munka nélkül is – nagyon jól tudtak élni.”

Miért is jött vissza az egyesülethez?

“mértékadó személyiségek kértek föl arra, jöjjek vissza az RKSK élére. Mondták, felejtsük el a múltat”

Ebből kiolvasható, hogy előző távozása sem volt túl gördülékeny és nem feltétlenül dalolva távozott akkor sem a csapat éléről. Visszaérkezésekor megint bízott valamiben:

“Ekkor azt gondoltam, hogy a kerület számára is fontos lesz a városrész futball”

Alig fél év alatt azonban rossz tapasztalatokat szerzett és azt látta, hogy az ígéretek csak ígéretek maradtak:

“Azzal kellett szembesülnöm, hogy akik az ősszel megkerestek, felkértek, bizalmat szavaztak nekem, azok a feltételeket mégsem tették az ígéretük mellé”
“a kerület számára nem is olyan fontos az NB III-as felnőtt foci”

Kigyűjtöttünk néhány gondolatot arról, hogy mi is állhatott saját véleménye szerint a lemondás hátterében:

  • “A csapat feletti pénzügyi rendelkezés a jövevények kezében volt annak ellenére, hogy az ígéreteken kívül a költségeket a végén legtöbbször nekem kellett állnom.”
  • “az önkormányzat felújította az Edző téri épületet, s anélkül kerített erre sort, hogy megkérdezte volna, mivel tartozik…”
  • “Volt játékos, akinek még tavaly novemberi fizetése sem volt rendezve, s amikor kértem a klubvezetést, hogy fizessék ki, akkor kiderült, hogy kétezer forint van a kasszában.”
  • a régebbi vezetés “…továbbra is havi többszázezer forintos apanázst húztak abból, amire voltaképpen kérdéses, de mindenképpen pazarló, szakmailag hozzá nem értő teljesítménnyel próbálnak rászolgálni.”
  • “a játékosoknak korábban fizettet 3-500 ezer forintos bérek
  • “a felnőtt csapat tavalyi mintegy 100 millió forintos költségvetése”
  • “a mai napig hivatalban lévő vezetés saját bevallása szerint tavaly nagyon túlköltötte magát, mondhatni a szó szoros értelmében pazaroltak”
  • “Ők szerződtették a méregdrága játékosokat, fölösleges beruházásokat hajtottak végre, miközben a csapat eredményessége ezt egyáltalán nem indokolta”

A teljes posztot itt tudja elolvasni, annak teljes szövegét pedig alatta

A teljes nyilatkozat itt olvasható:
“Lemondok a sportigazgató titulusomról az RKSK-nál!’
Kedves Olvasók, kedves RKSK Szurkolók!
Talán meglepő a bejelentésem, különösen az után, hogy ősszel mértékadó
személyiségek kértek föl arra, jöjjek vissza az RKSK élére. Mondták, felejtsük el
a múltat, borítsunk fátylat arra, ami a korábbi esztendőkben a felnőtt
labdarúgó csapat fenntartása és menedzselése körül zajlott, ami a felkérő
személyiségek szerint sem tartozhat a kerületi sporttörténet nagykönyvének
fényes lapjaira. Jöjjek vissza, kezdjük tiszta lappal, mondták, a feltételek
adottak lesznek, s legyen ismét olyan csapata a közel 90 ezer lélekszámú
kerületnek, amilyet a szurkolói megérdemelnek, amelynek a játékát szeretik,
vasárnaponként jól szórakoznak, s közösségi élmények révén tovább erősödik
bennük a lokálpatritozmus. S amelynek révén példát lehet állítani a fiatalok elé,
hogy a sporttal, a mozgással nemcsak egy esetlegesen szépen ívelő labdarúgó
pályafutás veheti kezdetét számukra, hanem a rendszeres testedzés, a
közösségben nevelkedés élménye egy életre része lesz annak az útravalónak,
amely nagypapakorukig elkísérheti az RKSK-s fiatalokat, sőt tovább.
Mi tagadás, jól esett ez a felkérés. Főleg, mert olyan személyiségektől érkezett,
akik hitelessége a szememben megkérdőjelezhetetlen volt, akiknek az adott
szava – ellentétbe a korábbi időszak néhány képviselőjének ígéreteivel –
számomra kősziklát jelentett, kikezdhetetlen volt.
Ezért mondtam örömmel igent, amit ezzel a vallomással a nyilvánosság előtt
visszavonok. Bejelentem, hogy hátat fordítok az RKSK-nak, a kerület futball
életének.
Higgyék el, két dolog miatt nagyon nehéz ezt megtenni. 1. Nagyon szeretem a
focit, s kívülállók szerint valamennyire értek is hozzá, így a vele járó munka
nekem mindig is intellektuális örömet adott. 2. Rákosmentét is szeretem, itt
élek évtizedek óta, itt dolgozom, itt vannak a barátaim, s olyan ember vagyok,
aki szeret adni a közösségnek, ahova tartozik.
Hogy ennek ellenére mégis miért hoztam meg ezt a szigorúnak látszó döntést,
ahhoz engedjenek meg egy kis visszatekintést.
Amikor a rákosmenti foci közelébe kerültem, még a BLSZ II/B-ben szerepelt a
csapat. Az Edző téri pályának kerítése sem volt, s az öltöző épülete is olyan
lepukkant állapotban volt, hogy ma egy futballista be se menne oda. Még
zuhanyozó sem volt, a játékosok egy nagy betonkádban, mások szerint
vályúban mosakodtak edzések, mérkőzések után, gázégővel melegített vízben,
a szó szoros értelmében egymás levében fürödve. Az öltöző fölötti szinten
pedig egy rossz, füstös kocsma tanyázott.
Én csináltattam meg a létesítmény köré a kerítést, rendbe hoztam az öltözőt, és
a fölötte lévő társalgót kulturált találkozási hellyé alakítottam át. Csak az épület
kicsinosítására mintegy tíz millió forintot költöttem. S ott volt még a telek
rendezetlen sorsa is, amelyre néhány vállalkozó szemet vetett. S kihasználva az
ingatlannyilvántartásban meglévő joghézagot, az egyik nagy
telekommunikációs cég támogatásával meg akarták szerezni a létesítmény
területét saját tulajdonba. Akkor már én voltam az RKSK elnöke és Horváth K.
Józseffel, az akkor még létező Tizenhetedik magazin főszerkesztőjével
megakadályoztuk, hogy az előző klubvezetés által indított per végén elkerüljön
az ingatlan tulajdonjoga az állami fennhatóság alól. Nem engedtük meg, hogy a
klub, amely dicsőséget akart hozni a kerületnek, az önkormányzatnak, perben
álljon a városrész vezetésével. A pereskedést megszüntettük, s mára az Edző
téri ingatlan tehermentesen a kerületi önkormányzat tulajdonában áll.
A pálya és tartozékainak rendbetétele után pedig még ott volt a csapat, amely
még a BLSZ szintjén sem működött olcsón. Különösen egy magánember
számára, főleg akkor, ha annak fenntartásában rajtam kívül senki más nem
segített.
De csináltam, mert ahogy mondtam, szerettem a focit. Meg is lett az
eredménye, hiszen az általam összeszedett csapattagokkal elnyertük az NB III-
ba való feljutás jogát. Nagy dolog volt ez akkor, sokan a csodájára jártak.
Ekkor azt gondoltam, hogy a kerület számára is fontos lesz a városrész futball
élete, s az önkormányzat is kiveszi a részét a magasabb osztályban lényegesen
megemelkedő költségek finanszírozásában. Erre ígéreteket is kaptam, s
megjelentek a csapat mellett olyan személyek, akik azzal bíztattak, hogy
támogatni fognak. A csapat feletti pénzügyi rendelkezés a jövevények kezében
volt annak ellenére, hogy az ígéreteken kívül a költségeket a végén legtöbbször
nekem kellett állnom. A dolog egy idő után kezdett egyre kellemetlenebb lenni,
hiszen míg én az egyik oldalon a szívemet, lelkemet és a pénzemet is
beletettem a csapat sikerébe, hogy dicsőséget hozzunk a kerületnek, a nekem
adott ígéretekből pedig következetesen semmi nem valósult meg. Leírhatatlan
volt a csalódás miatta, hiszen olyan személyiségek vettek semmibe, beszéltek
velem magas lóról, lenézve, érzékeltetve, hogy bármit csinálok, úgyis ők vannak
nyeregben, akiken nemcsak a fociban, hanem más módon is segítettem.
Így kénytelen voltam tehát hátat fordítani az RKSK-nak. Legalább egy évembe
telt, amíg meg tudtam emészteni a történteket, és a zaklatott idegállapotom
végre visszatért a régi kerékvágásba.
Jellemző a korábbi állapotokra, hogy miközben a BLSZ II/B-től az NB III-as
időszakban eljövetelemig mintegy 350-400 millió forintot költöttem az RKSK-ra,
aközben az önkormányzat felújította az Edző téri épületet, s anélkül kerített
erre sort, hogy megkérdezte volna, mivel tartozik…
Lényeg a lényeg, miután a focit szeretem, tavaly nyáron engedtem a
csábításnak, és az ottani klubvezetés hívására elszegődtem Csepelre, hogy
rendbe szedjem a nagy tradíciókkal rendelkező helyi futballélet zászlóshajóját,
a felnőtt csapatot. Ígéretekből ott sem volt hiány, s mivel az adott szavukat a
csepeliek sem állták, tanulva a korábbi RKSK-s tapasztalatokból, onnan is
távozni kényszerültem. Gondolom, a csapatra költött mintegy kétmillió forintra
úgy ihatok hidegvizet, mint az RKSK-ra fordított százmilliókra. Csepelen is
tisztán láttam, hogy nem is én kellettem nekik igazából, hanem a lehetőségeim.
Ekkor érkezett meg – a tavalyi ősz folyamán – az a megtisztelő felkérés, amely
ismét arra biztatott, hogy a rákosmenti fociért dolgozzak teljes
felhatalmazással. Azt mondták, úgy dolgozhatok, ahogy szakmai belátásom
diktálja. Szabad kezet ígértek, s mellé a pénzügyi feltételek biztosítását.
Erre mondtam igent, s láttam neki nagy lendülettel a munkának. Nem telt el
azonban sok idő, pár hónap mindössze, a bajnokság első meccsét játszottuk
csak le március 8-án, amikor kiderült, hogy ez mégsem mehet így tovább. Volt
játékos, akinek még tavaly novemberi fizetése sem volt rendezve, s amikor
kértem a klubvezetést, hogy fizessék ki, akkor kiderült, hogy kétezer forint van
a kasszában.
Ehhez tudni kell, hogy a velem kötött szerződésben is rögzítettük, hogy
társadalmi munkában vállalom a megbízatást, tehát nulla forintért, míg azok,
akik eddig vezették az egyesületet és a működtetésben oroszlánrészt vállaló
kft-t, azok továbbra is havi többszázezer forintos apanázst húztak abból, amire
voltaképpen kérdéses, de mindenképpen pazarló, szakmailag hozzá nem értő
teljesítménnyel próbálnak rászolgálni.
Tudni kell azt is, hogy munkába állásommal lényeges csökkentettem a felnőtt
csapat költségvetését. A játékosoknak korábban fizettet 3-500 ezer forintos
bérek helyett 100-150 ezer forintos keresetekben sikerült megállapodnom, ami
azt jelentette, hogy a felnőtt csapat tavalyi mintegy 100 millió forintos
költségvetése helyett ennek az évnek 15 millió forintos büdzsével sikerült
nekivágnunk a tavaszi szezonnak. De még így sem lehetett elindulni. Hiszen a mai napig hivatalban
lévő vezetés saját bevallása szerint tavaly nagyon túlköltötte magát, mondhatni
a szó szoros értelmében pazaroltak. Ők szerződtették a méregdrága
játékosokat, fölösleges beruházásokat hajtottak végre, miközben a csapat
eredményessége ezt egyáltalán nem indokolta. Hiszen a bajnokesélyes
ellátásért cserébe mindössze a 8. helyen szerénykedik az együttes a tavaszi
nyitányon.
Azzal kellett szembesülnöm, hogy akik az ősszel megkerestek, felkértek,
bizalmat szavaztak nekem, azok a feltételeket mégsem tették az ígéretük mellé,
mint ahogy akkor biztosítottak róla.
Ez újabb nagy csalódást jelentett számomra, mert nem gondolhattam másra,
mint arra, hogy engem ismét baleknak néznek. Mintha kimondatlanul abban
reménykedtek volna, ismerve engem, hogy szeretem annyira a focit, hogy
ismét saját zsebemből fogom finanszírozni a költségeket. Lehet, hogy tévedek,
lehet, hogy nem így van, de higgyék el, nehéz másra gondolni. Hiszen ha nem
így lenne, akkor az ígéretek gazdái jelzésemre, hogy nincs meg a pénz, úgy
kellett volna reagáljanak, hogy bocsánat, mire visszaérek az egyesületbe, már a
számlánkon lesz az ígért összeg. Helyette fejvakarást, szájhúzogatást kaptam,
meg olyan sanyarú kijelentést, hogy a kerület számára nem is olyan fontos az
NB III-as felnőtt foci. És októberben fontos volt? Mezőkövesdnek, Kaposvárnak,
Kisvárdának fontos, ahol néhány tízezres a lakosság lélekszáma és többszáz
milliót képesek előteremteni a település NB I-es futballjára, egy kilencven ezres
kerületben pedig nincs rá meg a szükséges fedezet?
Sokan mondják a pálya szélén, hogy valójában csak az építkezést támogatták a
döntéshozók, mert abból mindig csurran-cseppen valami. A csak kiadásokkal
járó felnőtt labdarúgás menedzselésére azonban már egyáltalán nem olyan
mosolygós a döntéshozók orcája. Arról nem szólva, hogy mára kialakult egy
olyan érdekkör az RKSK környékén, amely jól él az ott megkereshető pénzekből,
s az én szigorú költségvetésem nem smakkolt senkinek. A pálya szélén azt is
beszélik, hogy a korábbi, úgynevezett „szponzorok” többször is meg akarták
akadályozni, hogy visszatérjek a klubhoz, mert akkor folytatódhatott volna
olyan források ideterelése, amelyből sokan – akár munka nélkül is – nagyon jól
tudtak élni. Olyanok is el tudnak most menni például síelni, akik korábban ilyen
úri passzióra nem is gondolhattak.
Mondhatják, lárifári, ez csak szurkolói szóbeszéd. De úgy is lehet fogalmazni,
hogy nem zörög a haraszt… Kinek mi áll közel a szívéhez, a szerint ítél.
Kedves Olvasók! Kedves Szurkolók!
Ha végigolvasták gondolataimat, nagyon köszönöm. Azért akartam közzétenni
ezt a vallomást, hogy mindenki számára érzékeltessem döntésem motivációit.
Fáj, hogy így kellett határoznom, mert a focit továbbra is szeretem, szeretni
fogom, amíg élek. Nem válok el haraggal senkitől, senkire nem neheztelek, csak
egyszerűen nem hagyom, hogy ismét kísértsen az a múlt, amire úgy gondoltam
nagy naivan, hogy egyszer, s mindenkorra magunk mögött hagytuk. Egyszerűen
emberi méltóságom nem engedi meg, hogy önként járuljak hozzá ahhoz, hogy
ismét bolondot csináljanak belőlem.
Talán ez érthető mindenki számára.”
A fentiek természetesen a történések csak egyik oldalát mutatják be, várjuk, hogy értékelje a lemondást a többi fél is. Örömmel adunk teret mindenki számára véleményük közzétételére.
Jelen pillanatban (2020.03.11. 15:00) se az RKSK facebook oldalán, se az RKSK weblapján, se az önkormányzat lapján nem olvasható a történésekről semmi.
forrás: facebook
fotó: Hírhozó

Tetszett a cikk?

Több bejegyzés a szerzőtől

Időjárás

Budapest
tiszta égbolt
17.1 ° C
18.9 °
13.9 °
52 %
4.1kmh
10 %
ked
28 °
sze
26 °
csü
26 °
pén
23 °
szo
18 °

#koronavírus

“Nekünk nem szól a taps” Hogyan tovább Pesti úti idősotthon?

Időközben érkezett a hír, hogy lemondott Skultéti József, az intézmény vezetője! Megrázó, személyes hangvételű levélben kérte a nyugdíjazását. "Túl sok gondozottunkat győzte le a járvány úgy,...

Fokozatos nyitás?

POLGÁRMESTERI KÖZLEMÉNY a járványügyben hozott rendkívüli önkormányzati intézkedésekről 2020. május 18-tól Budapesten megszűnt a kijárási korlátozás, ám életben maradtak egyes védelmi óvintézkedések. Mindenki köteles legalább 1,5...

Rákosmentén lakhat az ócenjáróról fertőzötten visszatért világjáró

Elég furcsa videó került fel a youtube-ra néhány nappal ezelőtt, a Beleférek a bőröndbe videócsatorna legújabb epizódja. Ebben az óceánjárós karanténja alatt koronavírussal megfertőződött...